Ro Hu
cautare
Történelmi áttekintés

A szatmárnémeti közszállítás a századfordulón, az 1900-as évben vette kezdetét, amikor is a keskeny nyomtávú vasutat átalakították a villamos számára. A felavatásra 1900 november 8-án került sor.A villamos útvonala így festett: állomás, Attila utca, Rákóczi utca, az akkori Hám János utca, majd a főteret a Pannónia helyén egykor állott és 1900-ban lebontott régi városháza előtt megkerülve továbbhaladt az Eötvös-, a Várdomb utcán, a Szamos hídon, majd a Zsadányi Úton át eljutott a gőzfűrészhez. A keskeny nyomtávú vasút ezzel egyidőben a hídtól Erdődig közlekedett. A gőzmozdony-vontatta szerelvény utasszállító vagonokat is tartalmazott.


 

 

 

A villamos a XX. század elején a főtéri megállóban

 

 

A villamos-kocsikat a Ganz cég gyártotta. Ezekből kettő nagyobb, négytengelyes és négy villanymotorral ellátott volt, további három kisebb kocsi pedig két tengellyel és két motorral rendelkezett. Az elektromos áramot a Szamos jobb partján épült villanytelep szolgáltatta, mely gőzturbinákkal működött. Ezek egyenáramú dinamókat működtettek.1906 december 31-én a MÁV -aki időközben átvette a közszállítással kapcsolatos szerződést- nem kívánta tovább üzemeltetni a villanytelepet, és a villamos-közlekedést felfüggesztette. A továbbiakban csak a gőzmozdony-vontatta vonat közlekedett.1920-ban a városközpontból a síneket felszedték, a vonalat eltérítették az Attila utca és az Árpád utca irányába. A két háború között a közszállítás a kisvonattal, illetve fiákerekkel történt. 1932-ben megjelentek az első magántaxik.A háború után az első lényeges feljegyzés az, hogy létrejön a Máramaros rajonnak alárendelt vállalat „2-es Számú Közművek" néven, egyetlen autóbusszal, melynek típusa stílusosan Mao Ce-tung nevét viselte. Ismeretes az 50225-ös rendszáma, az első sofőr neve: Palincaş Gheorghe és az útvonala: állomás, központ.

 

 

 

MAO TSE DUN autóbusz (a RATB archivumából)


 

A cég székhelye a régi villanytelep területén volt, garázsa pedig a Hunyadi utcán- a jelenlegi élelmiszerüzlet és a bölcsőde közötti épületben.

1960-ban a géppark újabb két Mao Ce-tung típusú busszal bővült. Megjelenik az állami taxi is, eleinte egyetlen Warsava típusú gépkocsival, melynek rendszáma 375 volt.

 

 

 

 

1962-ben a rajontól átadnak két TV2 típusú buszt és vásároltak még egyet ugyanebből a típusból. Szatmár megye létrejöttekor a cég neve „Szatmári Közművek" lesz. A szállítási részleg Nagykárolyba, Avasfelsőfaluba, Tasnádra is indított járatokat. 1973-ban adták át a Gőzfűrész utca 9 szám alatti székhelyet, adminisztratív épülettel és 200 autóbusz számára elegendő telephellyel. A géppark ellátottsága a maximumot 1979-ben érte el. Ekkor a közművek összesen 117 autóbusszal rendelkezett. Ebből 85 működött Szatmárnémetiben, 10 Avasfelsőfaluban, 6 Nagykárolyban, 5 Tasnádon.

A szatmárnémeti 85 autóbusz 32 városi és vidéki útvonalon közlekedett. A taxik nyújtotta szolgáltatás is fejlődött. A gépkocsik száma 40-re nőtt.

 

 

 

Szatmárnémeti első gázüzemű autóbusza


 

 

A 80-as évek gázüzemű autóbusza (a RATB archivumából)

 

 

 

1980-ban a helyi közszállítás levált a közművekről és Megyei Közszállítási Vállalat néven működött tovább. 1990-ben átalakult Transurban Független Társasággá és lemondott a vidéki vonalakról, a teherszállításról és a taxikról. 1995-ben ez a cég megszűnt, a közszállítás a Közművek Független Társaság részlegeként működött tovább.

2006 január 1-től új-önálló cég alakul Transurban Rt.- Kereskedelmi Vállalat néven, melyben a részvények 99,9 %-a Szatmárnémeti városát illeti.

 

 

Ciurică Bogdan almérnök

 

fordította Simon J.



Copyright: SC Transurban SA